Mi a szabadság? A választás lehetősége? Mit választhatok? Választhatom az önmegsemmitsítést, az önterrort a mazochizmus különböző formáival, választhatom a határnélküliséget, a pillanatnyi gondolat diktálta irányt... Választhatom. Választhatom az akarat szabadságában rejlő veszély hozta adrenalin fölturbózott érzelmeit, s élvezhetem a bizonytalanság adta számtalan lehetőség csalogató izgalmát. Választhatom. S választhatom a szadizmus gyönyöreit nyújtó kizárólagosságot, a mások érzelmi-gondolati életébe való nagyléptű beletaposást.
Tegnap valaki választott. Nemlétező jogot adott magának a Teremtő adta lehelet kioltására. A posztmodern tudat határnélküliségében ösvényt csapott a lehetetlenbe, s valósággá váltotta a valónak nem hittet.
Tizenöt lélek.
GYertyát nem gyújtok. Rajtuk már nem segít.
Ezt hozta a ma. Ezt hozta a posztmodern posztja. Eltűnt a határ, eltűnt az életre való jog, a tervekre alapozott jövő képe. Ezt hozta a ma. Eltűnt a természet, a Teremtőt visszahelyeztük az égbe, s maradtunk mi, emberek egyedül a Földön. Hja. Meg is érdemeljük. AZ egyedüllétet. A magunkrahagyatottságot. Mert elegek vagyunk önmagunknak. "Fölvilágosultunk" anno a francia forradalommal, s rájöttünk, hogy elegek vagyunk önmagunknak. Poszt. Posztracionalizmus - tudatrepedés. S e mi posztvilágunkban a hiátustöltő csupán anomália lehet. A szabadjára engedett akarat vadállatként üvölt, zsákmányt keresve őrjöng, rohan, öl, fal. S a tudat repedéseibe befészkelte magát a kétely, az iszony, a kínzás, a gonosz. A maradék tudatot pedig a látszólagos istenkeresés téveszméi feszítik szét, teret adva az önmagasztalás, az önmegigaítás mindent jóváhagyó eszméjének.
Valóra vált az általunk alkotott virtuális világ. Ezt akartuk, nem? Ezt a játékot játszva nőttünk föl, öltünk, s nem kérdeztünk, s vertük a mellünk a nemlétező neandervölgyihez hasonlóan. Apropó, nandervölgyi. Idegörnyedünk a számítógép fölé, mesterséges napfény süti mesterséges mosolyunk, mesterséges játékot játszunk virtuális barátokkal, vitamint és tápanyagokat eszünk, konditeremben edzünk fülledt levegőben, hogy formában maradjunk. Pedig a létfentartáshoz már nincs szükség fizikai erőre, a husángot immár fölváltotta az egér klikkje. Klikk, s máris leterítettelek. S lassan visszagörnyedünk újra. Egészen a földig. S nem isteni bűntetés ez rajtunk, hanem önakaratból választott életforma. Igen, ez a szabadság. S a salamoni mondás ismét igazolja magát: semmi sincs új a nap alatt. Az emberiség ismét az önmegsemmisítés útját választotta.
